Az olvasók néha kritizálnak, mert szinte minden irományom felelőtlen hazudozás. Ezért eldöntöttem, hogy írok egy cikket, amiben minden információ igaz, lássuk, ezt beveszi-e kényes gyomrotok.
            Első valós tényünket J L Case copmany-tól kölcsönöztem.  Azok kedvéért, akiknek igazi munkája van, és nem hírügynökségnél dolgoznak: Egy újságcikk közlése komplikált folyamat. Egy szociológus írja őket, egy kliens megrendelésére, aki szeretne valamilyen információt leközölni. A kész cikket több száz újságnak elküldik, azok elolvasás nélkül kidobják. Általában. Ha valami rémséges gaztettet követsz el, és nem akarod, hogy az újságok írjanak róla, csak írj rá megrendelést.
            Most azt kérdezed: „Nem lenne sokkal egyszerűbb, ha a szociológus maga dobná ki a cikket?” Az ilyen kérdések kellemetlenül érintenek minket, újságírókat, mert emlékeztet arra, hogy ahelyett, hogy cikkeket írnánk, csak ülünk a seggünkön és plecsniket tűzünk egymás bal mellbimbójára. De elmondom neked. Mert ez Amerika. Mert kétszáz éve pár bátor ember annyira fázott a Forge szorosban. Mert a sajtónak megvan a joga arra, hogy saját torz írásait kivesse magából cenzúra nélkül is. Na ezért.
            Mindegy, szóval a J L Case company-s hír ezzel az állítással nyit: „J L Case és Burlington, Iowa, a világ markológép fővárosa, ma illendően megünnepelte a 175000.-ik markoló legyártását.” A cikk szerint a szép ceremónián a polgármester is tiszteletét tette. Wayne Hogbergnek hívták. Szóval fogtam magam, és felhívtam, hogy megerősítse a történetet. A postán dolgozott.
            „Burlington tényleg a világ markoló-fővárosának nevezi magát?” Kérdeztem. Hát igen, mi újságírók ezért kapjuk a pénzt. Hogy nehezeket kérdezzünk…
„Ó, igen” válaszolta Hogberg polgármester úr. „Bátorkodunk ezt kijelenteni. Hangoztatjuk, ahányszor csak tudjuk. Polgármesterként ezt kiemelem a többi polgármesternek, ha találkozom velük.”  Ja, fogadjunk, hogy a többi polgármester nem lát az irigységtől.
Elnémítja őket a féltékenység az összes polgármester-partin.
            A második teljesen igaz cikket az atlantai Mr. H. Boyce küldte nekem, aki ellen éppen jogi eljárás folyik.  Amit szeretek a déli államokban: Ők ápolják a hagyományokat. Ha valakit
H. Boycenak hívnak, azt büszkén felíratja mindenhova, sőt még a fiát is így nevezi el. Nem azt csinálja, mint az átlagember, aki minimum megváltoztatná, de valószínűbb egy harakiri.
            H. Boyce a bírói döntés egy másolatát küldte el nekem Apostol Athanasiou és White ügyében. Az előbbi felbérelte utóbbit, hogy nyírja le a füvet. A bírósági jegyzőkönyv szerint a következő történt: „White alperes lába megcsúszott a magas fűben nehezen észrevehető kutyapiszkon, így az a fűnyíró alá sodródott, mely számtalan sebet ejtett rajta.” Nem lövöm le a poént, majd meglátjátok ha végre moziba kerül… de egy tippet azért adok. A jegyzőkönyv szerint: „Egyik fél sem tudta, hogy a kutyapiszok van a kertben, amelyen White alperes elcsúszott.”
            Következő anyagunk a Vodkainformáló Ügynökségtől jön, New Yorkból. Ők azt találták, hogy a nők megdöbbentő 42%-áért felelősek a vodkamárka választásnak. Ez több kérdést is felvet bennem, ahogy nyilván bennetek is: például, hogy mégis mit jelenthet az a „megdöbbenteni.” Megnéztem hát az értelmezőszótárban. Azt írja:
„Jaj de megdöbbentettettem!”
„Ha beszósz megdöbbentem anyádat!” Kösz, rohadt informatív voltál.
            Szóval felhívtam anyámat és megkérdeztem, ő azt mondta, mindig ő választja a vodkát, a következő igazán nagy szakértelmet kívánó szempont alapján: MINÉL NAGYOBB MINÉL KEVESEBBÉRT!
Felhívtam a Vodkainformáló Ügynökséget is, és elmondtam nekik, mit mesélt anyám. Azt mondták: persze, ha három napig fosni kívánok, vegyem csak az olcsó vodkát, de ha minőségre vágyom, akkor az őket szponzoráló cégtől vásárolják, mert hűs és frissítő..
            Az utolsó igaz cikkem, egy szomorú haláleset. Sir Seewoosagur Ramgoolamé, aki 1968 és 1982 között a Mauritius szigetek kormányzója volt. Mauritius egy 720négyzetmérföldes kis sziget, a dodó madár egykori lakhelye, mely azóta sajnos kipusztult. Ily tragédia után - Sir Seewoosagur Ramgoolam haláláról beszélek – nehéz szavakat találni, de talán mindannyiunk nevében beszélhetek, ha azt mondom: a Sajt-ó a sajtgyártás remekműve…