MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK EGY FELSŐBB HATALOMRA



Az igény egy felsőbb hatalomra már a legelső emberekben is megvolt. A vadászó- gyűjtögető előemberek áldozatokat mutattak be, és szertartásosan körültáncolták a tüzet. Imádták a villámokat, és más természeti erőket. Az imádat tárgyát mindig nagy hatalommal bíró személy/jelenség adja. Miért? Ez valószínűleg a szociális hierarchiából eredeztethető. Egy szociális körben, vagy akár egy gorilla csapatban az alfahímet illeti meg a zsákmány legnagyobb része, a legtöbb nőstény stb. Minél előrébb van egy egyed a rangsorban, annál könnyebb az élete, és annál többen kérnek tőle segítséget/támogatást. Istennel, vagy bármely felsőbb hatalommal létesített kapcsolat szintén segélykérés, útkeresés és megnyugvás. Ehhez hasonló, amikor egy vállalkozásban igyekszünk jóban lenni a főnökkel. Az, hogy magunk mellett tudunk valakit, aki nálunk nagyobb hatalommal (és felelőséggel!) bír szintén megnyugvást és támogatást jelent. Ezzel nem azt mondom, hogy Isten imádata feltétlenül öncélú, de hiszem, hogy ez is közrejátszik benne. Ha egy hívőnek azt mondjuk, Isten nem segít rajta, nem hallgatja meg a könyörgéseit, de jólesik neki az imádat, folytatná a buzgó templomba járást? Kétlem. Az ember alapvetően önző, nárcisztikus lény. Az, hogy ezt leküzdöttük a XX. Század vívmánya, és sokak szerint ez tesz minket emberré. Szerintem nem. Inkább ez tesz minket vakká és robottá. Erre foghatjuk azt, amikor pénzt dobunk egy csavargónak. A pénzt nem azért dobjuk, mert izgat minket a csavargó sorsa, hanem mert tetszelegni akarunk magunknak, meg akarjuk mutatni a világnak, hogy mi nem holmi állatok vagyunk, akik csak magukra gondolnak, és behódolnak az ösztönöknek. Az empátia, ami a minden más élőlényből hiányzik ezen a bolygón. Isten imádata a mi javunkat szolgálja.
Aki hisz egy felsőbb hatalomban, azért teszi, hogy lelke megnyugvást találjon, hogy a rossz időkben joggal remélhessen, és hogy háríthassa a felelősséget. Ha bármi baj éri, akár önnön hibájából, csak ennyit mond: „így volt megírva, nem az én hibám.” Dehogynem. Az embert nem az empátia képessége teszi emberré, hanem a tudatos élet képessége, az, hogy nem hódol be minden kísértésnek, az, hogy képes meghatározni, mit szeretne kezdeni az életével. A célok kitűzésének képessége. A felelősség eltüntetése alapvető emberi igény. A maszkok és egyenruhák is mind ezt a célt szolgálják. A személyes felelősség megszűnik az arctalan tömegben. Ezért öltözködnek hasonlóan a fanatisták. Kik imádnak valakit vagy valamit? Azt hiszem, mindannyian. A felelősséget megszünteti/csökkenti, a szép jövővel kecsegtet, van kitől segítséget várnunk rossz időkben, sosem vagyunk magányosak. Az ember szeretetre vágyik, biztonságra és kényelemre. A felsőbb hatalmak ezt mind megadják. Nos, ezért van szükségünk Istenre.