Egy nyári reggelen történt. A férfi, aki épp a tornácon ette reggelijét, felnézett rántottájából egy unikornisra. Aranyszarv állt ki az állat homlokának közepéből. Az egyszarvú békésen csócsálta a rózsákat a kertben. A férfi fölment az emeletre, benyitott a hálóba és felkeltette a feleségét.
-- Egy unikornis van a kertben és lelegeli a rózsáinkat.

Az asszony kinyitotta fél szemét, és ridegen pillantott rá.

-- Az unikornis egy mitológiai lény.
Mondta, azzal hátat fordított férjének. A férfi lassan visszasétált a kertbe. Az egyszarvú még mindig ott volt. Már a tulipánokat vizslatta… a fickó letépett egy liliomot, és az unikornis felé nyújtotta
-- Tessék, egyszarvú!

Az állat komor arccal ette meg a virágot. A pasi repeső szívvel kaptatott megint az emeletre, és rázta föl újra a nejét
-- Az egyszarvú… megevett egy liliomot!
A felesége felült az ágyában és szúrósan nézett rá
-- Gyogyós vagy… be kell majd záratnom téged egy gyogyós-házba.
A férje sosem szerette a „gyogyós” és a ’gyogyós-ház” szavakat, s főleg nem egy olyan reggelen, amikor egy egyszarvú van a kertben. Egy picit gondolkodott
-- Majd meglátjuk.
Azzal kifordult az ajtón.
-- Egy aranyszarv van a homloka közepén! -- szólt még vissza
Kiment a kertbe nézni az egyszarvút, de az már eltűnt. Leült a rózsaágyásba, és elaludt.

Amint a férfi kilépett az ajtón, az asszony felugrott, magára kapkodta ruháit. Nagyon izgatott volt, s valami tűz égett a szemében. Hívta először a rendőrséget majd a pszichiátriát.
-- Siessenek! – mondta -- és hozzanak kényszerzubbonyt!
Amikor mind megérkeztek a házhoz lehuppantak a székekre, és várakozásteljesen néztek a nőre.
-- A férjem -- kezdte az asszony -- egy unikornist látott ma reggel a kertben.

A rendőrök, a pszichiáterre néztek, a pszichiáter pedig a rendőrökre.
-- Azt mondta, megevett egy liliomot.
A rendőrök, a pszichiáterre néztek, a pszichiáter pedig a rendőrökre
-- Meg hogy egy aranyszarv van a homloka közepén.