Hivatásos humoristaként gyakran kapok olyan olvasói leveleket, melyek a humor alaptermészetére kérdeznek rá. „Miféle beteges perverz, undorító alak maga” – írják leveleikben – „hogy viccet csinál egy kecske felgyújtásából?”
                      És természetesen ez a humor szépsége. Ami az egyik embernek könnyfakasztó tragédia, az a másiknak könnyfakasztó poén lehet, főleg a 4. és a 7. sör elfogyasztása között.
De abban az emberek nagy része egyetért, mi vicces. Ahogy abban is, hogy szeretnek jó humorú alakok körül lófrálni, feltéve, ha az kielégít bizonyos higiéniai követelményeket.
Ez az, amit a levélírók a legtöbbször kérdeznek tőlem:
                       „David, én is népszerű szeretnék lenni. Hogy lehetne olyan humorérzékem, mint neked?
Csak ne múljon annyi vicc benne a fika szó használatán.” Ez nem egy egyszerű kérdés.
Már a kőkorszaki bölcsek is próbáltak rájönni, min nevetnek az emberek. Ezért hívták őket bölcseknek. Ugyanis az összes többi kőkorszaki szaki egymást böködte a lándzsájával, míg a bölcsek a barlangjaikban csücsültek, és gondolkodtak. „Na, ehhez mit szóltok: Itt az asszony, kérem, vigyék magukkal most rögtön. Nem, nem… Inkább… Szeretnének valamit magukkal vinni? A feleségem épp eladó. Nem, ez sem… Akkor…”
                      Az emberi faj nem talált logikus magyarázatot a nevetésre, egészen Arisztotelészig, aki több ezer évvel később borotválkozás közben feltalálta a humor híres szillogizmusát. Ez így szól:
„Ha A egyenlő B-vel, és B egyenlő C-vel… akkor nem lenne bámulatos, ha ez a három botokkal döfködné egymást, miközben azt makogják: nyuknyuknyuk? Mert szerintem nem”
                      Az Elizabeth-korszakra a humor roppant népszerű lett. Shakespeare drámái például tele vannak olyan jelenetekkel, amelyek az irodalom tanárok dühös bizonygatása alapján annyira viccesek, hogy a földön kéne gurulni tőlük. Persze ha dekódoljuk, hamar rájövünk, hogy csak a fika szó Elizabeth-kori megfelelőjéről van szó. Napjaink Amerikájában a humor már sokkal kifinomultabb. A sitcom-színész elcseszett szövegétől egészen a reklám-színész elcseszett szövegéig minden megtalálható benne. És persze még itt van nekünk Woody Allen. Az ő humora immáron annyira kifinomult, hogy senki nem érti, kivéve Mia Farrowt. Azok, akik szerint Mia Farrow maradjon az olyan filmeknél, ahol az ördög teherbe ejti, és akik szerint Woody Allen öltözzön vissza másfél méteres spermiummá, tegyék fel a kezüket. Köszönöm, elég lesz.
                       Ha te is jó humorérzéket akarsz, tanulj meg néhány viccet. Vedd észre, hogy direkt nem szójátékot írtam. A szójáték csak arra jó, hogy aki elmondta neked önelégülten nézzen rád, annak biztos tudatában, hogy ő a legokosabb ember a Földön, tekintve, hogy Benjamin Franklin már halott. Te meg persze azt gondolod, hogy egy mentőcsónakból őt dobnák ki először, még akkor is, ha bőven elég a víz és a kaja.
                      Szóval neked igazi viccek kellenek. Ennek legjobb forrása az Encyclopedia Britannica „humor és szellemesség” szócikke. Carson is innen gyűjti az anyagot. Ez egy valódi kincsesbánya. Itt is van egy igazi bordarepesztő, rögtön az első sorból:
„Mazochista az, aki szereti a reggeli jeges zuhanyt. Ezért vesz egy forrót.”
HAHAHA! Itt a fölényérzet a komikum-forrás. Meséld el ezt egy unalmas partin, és figyeld meg, hogy a résztvevők milyen hihetetlen sebességgel kezdenek emlékezni halaszthatatlan feladataikra. Persze nem elég sok jó viccet tudni. Jól is kell tudni előadni. Íme néhány ötlet:
1. Amikor egy agresszív rasszista viccet mondasz, előbb szögezd le, hogy te liberális voltál, amíg az legálisnak számított.
2. A férfiaknak vannak bizonyos testrészeik, ami a nőknek nincs. Az arról szóló vicceken a férfiak órákig képesek szakadni. Ám ha ezeket egy nőnek adod elő, úgy fog rád nézni, mint egy zacskóba hányt egér-darálékra. Szóval ezt kerüld el, koedukált partikon.

3. Ha valaki viccet mond, tégy úgy, mintha nem ismernéd, akkor is, ha már ezerszer hallottad. Ezt ismételgesd, amíg a csattanóhoz ér. Amikor befejezte rezignáltan mondd: ezt ismertem.

4. Soha ne vidd magaddal vacsorameghívásra a volt anyósomat. Át fog kiabálni az asztalon, hogy:
„Meséld el azt, amikor az ember az igazságot keresi és eljut egészen Tibetig, ahol a bölcs azt mondja neki, hogy a vizes madarak csak nappal repülnek”. Ragaszkodni fog hozzá, hogy elmond. És miután elmesélted, azt mondja majd, ez nem is úgy van. Ilyenkor ajánlatos megölni egy villával.