Piroska és a farkas

Poltical Correct esti mesék

Élt egyszer egy fiatal személy, a neve Piroska volt. Anyjánál lakott, az Erdő szélén. Történt valamelyik napon hogy Anyja megkérte, vigyen el egy kosárka friss gyümölcsöt és ásványvizet a Nagymamája házába.

No, nem azért, mert az női munka, hanem a tett nagylelkűsége és közösségépítő erejének okán. Továbbá Nagymamája sem volt beteg, sőt, maradéktalan testi és lelki egészségnek örvendett, teljes mértékben képes volt ellátni magát, érett felnőttként.

Tehát Piroska elindult kosárkájával az erdőn át. Sokan hitték, hogy az erdő baljóslatú és veszélyes hely, így soha be nem tették oda a lábukat.

Piroska azonban elég magabiztos volt a maga bimbódzó szexualitásában, hogy ilyen freudi képzelgésekkel ne terhelje a lelkét.

Nagymama házához menet leszólította a farkas, és megkérdezte, mi van a kosárkában. Piroska azt válaszolta: Egészséges csemege a drága Nagymamámnak, aki teljes mértékben képes ellátni magát, érett felnőttként.

De a farkas válaszolt: „Tudod, drágám, nem biztonságos az erdő egy ilyen kicsi lánynak, mint te magad is vagy.”
Piroska kontrázott: „Szexista megjegyzését felháborítónak tartom, de figyelmen kívül hagyom, tekintettel társadalomból kivetett szociális helyzetére, valamint a stresszes élete miatt, amitől kifejlődött Önben egy teljes mértékben tolerált világkép. És most ha megbocsát, mennem kell.”

Piroska folyatta útját a kitaposott ösvényen, azonban az ordas, kitaszított révén mentesült a társadalmi konvencióktól, és nyugati gondolkodásmódtól így választhatta a rövidebb utat Nagymama házáig.

Berontott a lakba és felfalta a nénit. Ez teljesen korrekt és elfogadott cselekvés-sorozat egy húsevőtől. Majd, a rigolya béklyóitól- mely meghatározta mi maszkulin és mi feminin- szabadultan, felöltötte Nagymama hálóköntösét és bekúszott az ágyába.

Piroska belépett a kunyhóba, és így szólt: „Nagymama, hoztam Neked zsír- és nitrát-mentes csemegét, hogy ezzel is megtiszteljelek bölcs és gondoskodó matriarcha mivoltodban.

Az ágyból gyengéden szólt ki az ordas: „Gyere közelebb gyermekem, úgy talán még látlak”.

Piroska így felelt: „Elnézésedet kérem, elfelejtettem, hogy optikailag olyan nehézségekkel küzdesz, mint egy denevér. Nagymama, de nagyok a szemeid!”

„Sokat láttak és sokat megbocsátottak, Drágám.”

„Nagymama, de nagy az orrod. Persze csak relatíve nagy, egyébként nagyon vonzó a maga módján.”

„Sok mindent szagolt, és sok mindent megbocsátott, Drágám.”

„Nagymama, de nagyok a fogaid.”

Az ordas így felelt: „Én teljesen elégedett vagyok azzal, aki, és ami vagyok!” Azzal kifordult az ágyból, majd gyötrés szándékából karmai közé ragadta a lányt. Utóbbi sikoltozni kezdett. No, nem a farkas női öltözékén, hanem az ő, Piroska személyes szférájának akaratlagos megsértéséért.

Sikolyait meghallotta egy favágó (vagy tüzelőfa-ellátó menedzser, ahogy magát hívatta). A házba lépve meglátta a csetepatét, és megpróbált közbeavatkozni. Amint fölemelte a fejszéjét Piroska hangja csattant: „Mégis mit képzel, mit csinál?”

A tüzelőfa-ellátó menedzser bambán pislogott és választ keresett, de nem volt szava.

A kislány folytatta: „Beront ide, mint valami neandervölgyi, lengeti a fegyverét, hátha az majd gondolkozik maga helyett?” –kiabált-

„Szexista! Rasszista! Hogy merészeli feltételezni, hogy egy férfi segítsége nélkül egy nő és egy farkas képtelen rendezni a konfliktusait?”